Picasso és Miró: Ellentétes személyiségek életre szóló barátsága
2017. június 15. írta: Bartha Tibor

Picasso és Miró: Ellentétes személyiségek életre szóló barátsága

picassomiro170615.jpgA két világhírű művészt sok minden összekötötte, s bár homlokegyenest más volt s személyiségük, mégis örök barátság alakult ki közöttük.

Pablo Picasso és Joan Miró találkozásáról és barátságának kezdetéről egy érdekes anekdota szól. A katalán művész édesanyja jóban volt Picasso anyukájával, s amikor Miró Párizsba igyekezett, anyja rábízott egy nagy adag ensaimadat (ez egy katalán kelt tészta.a szerk.). A katalán festő sokszor próbálkozott a Rue de la Boétie 21-ben, ahol Picasso lakott, de nem találta otthon. Mikor pedig végre sikerrel járt, a küldött étel már eléggé száraz és ehetetlen volt. Erre Picasso csak annyit mondott Mirónak: "Ember, hát miért nem ette meg ön ezt az ensaimadat?"

miropicasso170615.jpgInnen datálódik tehát a két, a festészet iránt szenvedélyesen rajongó művész barátsága, amely annak ellenére kiválóan működött évtizedeken át, hogy Picasso volt a harsány és erős akaratú, míg Miró a félénk és csendes! Szakmai téren alig volt különbség közöttük, már ami az elhivatottságot illeti, sőt abban is egymásra találtak, hogy a Franco rendszert mindketten szívből gyűlölték.

A barátság műveikben is nyomon követhető. Például az 1917-es Olga con Mantilla valószínűleg alapja lehetett a Miro által 1928-ban készített Spanyol Táncosnőnek, amely motívumaiban is különösen érdekes.További közös pont az is, hogy az 1937-es világkiállításon spanyol pavilonjában mindketten a republikánus kormány legitimitásának támogatására szolgáló festménnyel jelentkeztek, Picasso a Guernicával, Miró pedig az El segadorral.

Azt pedig talán csak kevesen tudják, hogy Picasso halálát követően miropainting170615.JPGMiró egy elkészült művének címét átnevezett katalánról franciára, amelyet mindketten szívesen beszélgettek. Ez a mű pedig nem más, mint a Femme, oiseau, étoile.

A barátság és a szakmai kapcsolatok ellenére azért mindkét művész saját útját járta, Picasso sosem tért vissza Barcelonába, mondván addig nem amíg Franco van hatalmon, Miró viszont a világháború után hol Barcelonában, hol Párizsban volt, majd 1956-ban Mallorcán élt tovább.

Hogy mennyiben járult hozzá ehhez a két gazdag életpályához a barátság, az kérdéses, de tény, kettejük barátsága minden bizonnyal sokat segített abban, hogy még gazdagabbá váljon az a szakmaiság, amely mindkettejüket vezette munkásságában!

Köszönjük, hogy elolvastad cikkünket!

Ha tetszett, lájkolj minket a Facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

http://catalunya.blog.hu/api/trackback/id/tr1412592667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mpl 2017.06.16. 16:44:08

Kérlek, olvasd át, mielőtt entert nyomsz...